2017. március 18., szombat

2.rész

Diana Castillo
Nem mondom, elég kellemes volt a fiú karjaiban lennem. Persze sokáig nem tartott a pillanat, mert egy rikácsoló hang megzavart minket.
- Pablo szerelmem hol vagy? - A Pablo nevű srác ijedtében elengedett, én pedig a földre huppantam. Na igen ezt nevezem én lovagiasságnak. Elkezdtem dörzsölni a sajgó pontot, majd felálltam.
- A barátnőd? - kérdeztem, miközben egyik lábról a másikra támaszkodtam zavaromban.
- Sajnos igen. Maleny az én barátnőm és előre is bocsi, ha azt fogja hinni, hogy megcsalom őt veled. Mindig ezt csinálja, ha beszélgetek egy lánnyal.
- Ugyan nem gond. De ha beszól akkor pofán csapom! - nevettem, de Pablo inkább nem szólt semmit. Végszóra megérkezett a Maleny névre hallgató ébenfekete hajú rikácsológép.
- Te meg ki vagy és mit akarsz a pasimtól? - rivallt rám, de én szóra sem méltattam.
- Maleny meddig akarod még ezt csinálni? - kérdezte tőle Pablo, majd karon fogta a lányt és elmentek, de előtte még villantott rám egy sármos mosolyt. Miért kell a jó pasiknak foglaltnak lenniük? Csak lenne egy olyan, aki jól nézz ki és nincs idegesítő barátnője, mint például ez a Maleny. Meg lennék nélküle az tuti. Morcosan mentem be a szobámba és levágtam magamat az ágyra. Ha ezek után valaki hozzám mer szólni, én biztosan lekeverek neki egyet. Szánalmas helyzetbe kerültem, de ez van. Igazából nagyon vágytam már arra, hogy hazamenjek. Na nem azért, mert annyira találkozni akarok, a drága mostoha anyámmal, csak szeretnék végre a saját ágyamban aludni, Meg aztán mégis csak jobb, ha nem vagyok elzárva a civilizációtól. Ezért fantasztikus eszemnek hála úgy döntöttem, hogy kerüljön bármibe, én még ma elhagyom az iskolát.
 Alicia Ferro
Miután jó alaposan telepakoltam magamat paradicsomos spagettivel, ideje volt, hogy egy kis sétát tegyek az iskolában Georgina társaságában természetesen. Esküszöm, ha ő nem lenne, akkor már rég a saját lábamon hagytam volna el az iskolát. Sajnos a családi helyzetem ezt nem engedheti meg. Mivel az idegesítő, idegbeteg anyám nemrég hozzáment, egy nagyon gazdag pasashoz, ezért engem totálisan elhanyagol. Annak a férfinak van egy velem egykorú lány, akit még sosem láttam, de nem is akarom. Nem kell, hogy jó testvérek módjára bambán vigyorogjunk egymásra.
- Alicia hallottad a nagy hírt? - zavart meg a gondolatmenetemben, a barátnőm.
- Miféle hírt?
- Nem már, te még komolyan nem hallottad?
- Ha hallottam volna, akkor nem kérdezek vissza Einstein!
- Isabel és Matteo újra egy pár és ezt maga Isabel osztotta meg velem!
- Ugye ez most valami vicc? Az a hülye képes volt visszamenni, ahhoz az egoista bunkóhoz? 
- Nagyon úgy tűnik! Persze ez téged nem érdekelhet, hiszen ki nem állhatod Matteo Balsano - t! Valósággal irtóznál attól, ha a megszokottnál közelebb kerülnél hozzá, vagy ha elkezdene érdeklődni irántad! - alig vártam már,  mikor hallgat el. Amikor ilyeneket mond, legszívesebben meg tudnám fojtani. Hogy jön ő ahhoz, hogy kritizálja Balsano - t? Először is, az az én feladatom, másodszor is nem szabad megítélni az embert első vagy sokadik látásra. Egyszerűen nem így működik!
- Na jó, én inkább megyek, mielőtt hülyeségekkel tömnéd tele a fejemet! - hátradobtam a hajamat és visszamentem a szobámba. Csalódott voltam, méghozzá nagyon is. Matteo vajon miért békült ki Isabel - el, ha tegnap még elküldte a francba? Az emberek érzései valóban pillanatról pillanatra változnak? Engem miért érdekel ez? Hiszen nem érzek semmi Matteo Balsano iránt... vagy mégiscsak? Nem az egyszerűen lehetetlen! Ő egy okoskodó és nagyképű alak, aki imádja pofára ejteni a lányokat, én pedig nem leszek egy, az újabb hódításai közül. Vigyen el inkább a halál, mint sem, hogy beleszeressek ebbe a majomba.
Diana Castillo
Úgy döntöttem nem várok tovább és még a mai nap folyamán itt fogom hagyni ezt az iskolának nevezett börtönt. Ha az apám kihajít az utcára, az sem érdekel, csak jussak végre ki innen! Megvártam, a délutánt, olyankor ugyanis mindenki elvonul tanulni, vagyis senki sem tartózkodik a folyosókon. Az egészet tökéletesen megterveztem, már csak kivitelezni kellett. Bepakoltam mindent a bőröndömbe, majd azzal együtt távoztam is a szobából. A szökési kísérletemmel az egyetlen gond mindössze az volt, hogy a bőröndöm van vagy 10 kiló, amit át kellene emelni a vasrácson, én viszont nem vagyok hozzá elég erős. Na mindegy, majd valahogy megoldom. Miután sikeresen eljutottam a hátsóbejáraton keresztül a főbejáratig, ki kellett találnom, hogyan játsszam ki a rendszert. A CIA - tól lophatták az ötletet, ezért olyan szuper a védelmi rendszerük.
- Ez így nem fog menni! - ijedtemben hátra fordultam és Pablo - val találtam szemben magamat. Na már csak ő hiányzott nekem!
- Rajta vagyok az ügyön!
- Nem félsz, hogy beköplek a dirinél? 
- Még a nevemet sem tudod. Kétlem, hogy bármit is mondhatnál neki!
- Elismerem, te nyertél! Nem kellene egy plusz segítség? Úgyis nagyon unatkozom itt.
- Nem félsz, hogy a barátnőd el látja a bajodat?
- Ennyit megér! Szóval a bőröndödet kell átpakolni ugye?
- Nem lenne rossz ötlet! Viszont Einstein, itt szuper titkos védelmi rendszer működik, szóval esélyünk sincsen.
- Egy próbát azért megér! - felkapta játszi könnyedséggel a bőröndöt, majd áthajította a rácskapu túl oldalára. Az viszont nem jutott eszébe annak a zseninek, hogy ez bizony beindítja a riasztót. 
- Diana Castillo, már megint szökni próbálsz? - és most vagyok csak igazán bajban, pontosabban vagyunk!

2016. november 1., kedd

1.rész Kellemetlen pillanatok

Diana Castillo

Üdv mindenkinek innen a pokolból! A nevem Diana Castillo, de a Dina névre hallgatok. Már a második évemet kezdem itt Madridban, a Brake South Collage - ban. Amerikaiasan hangzik nem? Valójában azért, mert amerikai mintára épült fel a tanítás. Elég gáz itt a helyzet tekintve, hogy a diákok közel 90% egyáltalán nem tanul így nem csoda, ha némely itt elé egyednek nincs ki mind a négy kereke. Miért is kerültem mégis ide? Nos az új anyukám kicsit sem bírja a képemet, ezért elintéztette apámmal, hogy küldjön bentlakásos suliba. Hát ez meg történt, szóval így lyukadtam ki itt az isten háta mögött. Ha ez még nem lenne elég gond, szobatársnak megkaptam a suli leghisztisebb és kétség kívül a legostobább lányát, vagyis Alicia Ferrot. Ő tipikusan az a lány, aki ha nem kap meg valamit, rögtön hisztizni kezd. Most komolyan kellett ez nekem? Igazából mi igen csak összepasszolunk: Ő nem bír engem, én ki nem állhatom őt, vagyis minden adott volt ahhoz, hogy remek kis szobatársak váljanak belőlünk. Most is épp azzal töltjük a kevéske szabad időnket, hogy valami dög unalmas romantikus vígjátékot nézünk, amiben Channing Tatum játssza a főszerepet, mert Alicia oda van ezért a pasiért. Én közben jól elszórakoztattam magamat azzal, hogy kukoricával teli szájjal kommentáltam végig a filmet.
- Mond csak nem tudnál úgy enni mint egy normális lány? Egészen a manduládig ellátok!
- Mért talán baj? Te akartad megnézni ezt a hülye filmet, pedig nézhettünk volna olyat is, amiben a főszereplőt elevenen falják fel a zombik.
- Megkérdezem utoljára: Te biztos, hogy lány vagy? Egy csaj sem nézz zombis filmeket, az a pasiknak való
- Meg nekem. Azt hiszem a könyvtárban el volt dugva egy film szóval ne lepődj meg, ha egyik éjszaka majd random beteszem és azt fogom nézni egész éjjel!
- Na azt már nem! Nekem szükségem van a napi 8 és fél óra alvásra, különben csupa ránc leszek! Nem akarok arra felkelni, hogy élő halottak egy embert készülnek megenni mint valami kannibálok.
- Te tudod. Na és mond csak találtál végre magadnak egy másik szobatársat? Kötve hiszem, hogy eltudnálak viselni még egy hétig.
- Lassíts már sötétség hercegnője! Nagyon nem izgat, hogy mi a te véleményed. Így lettünk beosztva és kész.
- Mintha tegnap még te mondtad volna, hogy képtelen vagy velem egy szobán osztozni, mert szerinted igénytelen vagyok.
- Igen és ehhez az állításomhoz tartom is magamat. Minden esetre van most ennél fontosabb dolgom is.
- Például? - letettem magam mellé a kukoricával teli tálat, majd törökülésben visszaültem a kanapéra.
- Végre találnom kellene magam mellé egy tökéletes párt. Azt érzem, hogy már csak ez tudna engem visszatartani attól, hogy egyszer jól fejbe ne vágjalak valami igazán kemény tárgyal! - ugye megmondtam, hogy nagyon jóban vagyunk egymással. Nem ismerjük egymást olyan régóta, de a szívembe zártam ezt a lányt.. Na ki a fenét áltatok. Legszívesebben a csini pink cuccaival együtt kihajítanám a szobából. Ez a csaj szinte mindig az idegeimen táncol. Valahogy sosem tudja abba hagyni a beszédet és a rikító cuccaitól kiég a retinám. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy én lennék maga a sötétség hercegnője, ahogyan Alicia nevezett, viszont szeretem az olyan dolgokat, amik nem igazán lányosak: Akció filmek, hangos beszéd és sokszor hanyagolom el magamat, de ez az én stílusom és kész. Ha ez nem tetszik őfelségének, akkor el lehet menni. Persze nem csak mi ketten lakunk eme csodás intézet csodás falai között(tökélyre fejlesztettem az iróniát) rajtunk kívül, még hat diákot szállásol el a kollégium. Először is ott vannak a Balsano testvérek, akiket nyugodtan hozhatunk egy lap alá, tekintve hogy szinte mindig együtt vannak. A húg Giana mindenhová követi a bátyát, mint valami árnyékot. Tény ami tény, hogy Matteo Balsano a legokosabb az egész iskolában. Nem csoda, hogy minden lány oda van érte, de ő már eljegyezte magát a könyveivel, szóval semmi esélyük sincsen nála. Talán a legjobban Alicia van belezúgva, de szegénynek elég alacsony az intelligencia szintje, szóval úgysem esne le neki. Aztán ott van a suli ügyeletes bajkeverője Daniel Hernandez, Alicia unokatestvére. Ő tipikusan az a fajta, aki előbb cselekszik aztán gondolkodik, így nem csoda, ha sok van a rovásán. Persze kicsapni senkinek sem jutott még az eszébe tekintve, hogy az apja elismert színész és ő adja az anyagi támogatást az iskolának. Más szóval ő a protekciós gyerek. Már tavaly óta bele van esve Giana - ba, de a bátya árgus szemekkel figyeli a lányt, hogy még véletlenül se jusson eszébe, egy Ferro rokonnal romantikázni. Igen Matteo nyíltan lenézi Alicia - t az esze miatt és imádja őt a különböző megjegyzéseivel bosszantani. Matteo - t ez idáig csak egyetlen lány tudta megszelídíteni és az Isabella Torres volt, Matteo ez idáig egyetlen barátnője. Ugyan szakítottak már, de Bella nem adta fel, hogy visszahódítsa a kis okostojást. Persze Matteo valamiért nagyon kerüli a lányt, de ez az ő dolguk. Utána következik Georgina Navarro, Alicia pótolhatatlan barátnője és kis utánfutója. Ha Alicia nem lenne a suliban, gőzöm sincs mihez kezdene szegény lány. Végül az osztályunk utolsó tagja Augustin Ponte, z egyetlen aki eddig képes volt szembe menni a szabályokkal és megmutatni a benne áradó zenét, amit itt kifejezetten tiltanak. Miért is? Azt magam sem tudom. Ha szerintük ez így jó, hát az ő bajuk. Én is szívesen énekelnék ha lenne rá lehetőségem.

Alicia Ferro
Mi a rosszabb annál, mikor a szobatársad az antiszociális tökéletes megfelelője? Mikor a suli legokosabb sráca folyton az agyadra megy. Mattei Balsano a legjobb példa arra, hogy az okos emberek igenis túlságosan el vannak szállva maguktól. Azt hiszi, hogy övé az egész világ, csak mert gazdag, okos és jól nézz ki. Persze az ilyen szerinte buta lányokat mint én semmibe vesz. De majd én meg fogom mutatni neki, hogy nem minden az ész. Láttam, hogy Dina elhúzott a szobájába, szóval elindultam a szokásos körutamra. Ilyenkor mindig végig járom a suli minden zugát, hogy megnézzem mi változott egy nap alatt. Higgyétek el ebben az iskolában naponta változnak a dolgok. Kiléptem a szobából, majd elindultam a vége sincs folyosón. Az iskola van vagy 100 éves, viszont belülről ez egyáltalán nem látszik. Új tökéletes állapotú bútorok, meggyvörös falak, hozzá hófehér parketta, egész szép összhatást mutatnak. Lassú léptekkel haladtam előre, mikor az egyik elágazásnál ismerős hangokat fedeztem fel.
- Matteo kérlek gondold át a kapcsolatunkat újra! Te is tudod, hogy még mindig szeretlek téged.
- Isabella szeretném, ha lezárnád végre magadban azt amit irántam éreztél. Ami köztünk volt számomra már nem jelent semmit! Most pedig ha megbocsátasz, nekem mennem kell! - láttam, hogy Bella mennyire össze van törve. Abban a pillanatban legszívesebben bevertem volna egyet annak az idióta Matteo - nak, hogy észrevegye végre magát.
- Nahát csak nem a ártatlan, naiv és butuska Alicia Ferro?
- Butuska? Mégis mit képzelsz magadról dinnyefej? Szerinted annyira menő vagy?
- Kérdezd meg a suliba járó lányok 90% - át és meg kapod a választ a kérdésedre.
- Nagyon vicces vagy! Nem értem, hogy lehet egy srác ennyire öntelt, beképzelt és nagyképű!
- Ötletes beszólások! Csak nem a mobilodon találtad őket?
- Veled nem lehet beszélni! Nem is értem, hogy miért szólítottál meg.
- Mert nagyon vicces, mikor bedurvulsz és értelmetlen dolgokat makogsz nekem. Ugyan már Alicia azt hiszed nem vettem még észre, hogy totál belém vagy zúgva?
- Neked elmentek otthonról? Soha nem kellenél, még ha meg is kaphatnálak. Amúgy meg te már eljegyezted a könyveidet szóval nem fogok poligámiában élni.
- Azért ennyire nem vagyok megszállott. Csak épp keresem azt a lányt, aki tényleg hozzám illik, aki kiegészít engem! - egy pillanatra elmosolyodott. Abban a pillanatban, valahogy nem az okostojás idegesítő ficsúrt láttam, hanem egy teljesen normális fiút eszméletlenül édes mosollyal.
- Nekem is szükségem van egy barátra, aki visszatart, ha el akarnék szökni innen. Szívesen mennék el máshová, de haza biztosan nem.
- Anyukád még mindig bánt téged?
- Igen semmi sem változott. Te meg honnan tudod mi van velem meg az anyámmal?
- Nem hiszed, de sok mindent tudok rólad Alicia. Többet, mint amit el tudsz képzelni.
- Nekem most mennem kell akkor majd még találkozunk! - zavartan elmosolyodtam, majd egy rövid kis dalsort énekeltem magamban: " Tréfának szánták ott fent". Meglepődtem, mikor a másik oldalról, Matteo is énekelni kezdett.
- "Hogy én pont őt szeretem" - Én megfordultam, majd rá mosolyogtam. Láttam a szemében, hogy ezúttal tényleg sikerült megfognom őt valamivel. Ezt a dalt akkor írtam, amikor először lettem szerelmes, vagyis tavaly nyáron. Eddig még nem esett le, de most már egészen biztos vagyok abban, hogy belezúgtam Matteo Balsano - ba,

Diana Castillo
Miután Alicia csak úgy lelépett, teljesen egyedül maradtam a szobában. Azt gondoltam először, hogy elütöm az időmet és végre olyan filmet nézhetek amilyet szeretnék, de egyedül, valamiért nem volt az igazi. Kimentem a szobából, hogy meglessem jöttek e új diákok, akiknek meg tudnám mutatni ez a borzasztó létesítményt. Egyenesen mentem a folyosón, majd az első elágazásnál jobbra fordultam. Ott van ugyanis az iskola bejárata. Sokan próbáltak már kiszökni az iskolából sikertelenül. Én is közéjük tartoztam az elején, de mostanra megbékéltem a helyzettel. A padló elég csúszós volt, ami az én tornacipőmnek nem igazán volt valami jó. Egy pillanatra megcsúsztam és kis híján a padlóra estem, ha nincs az a valaki. Ha akkor nem járok arra, talán sosem ismerem meg és nem szeretek bele Pablo Vargas - ba.

2016. október 31., hétfő

Prológus

Madrid, egy eldugott kis zugában, egy sűrű erdő közepén áll, egy majd 100 éves intézmény. A gazdag szülők, akik már megunták gyermekeiket, vagy csak épp munkájuk miatt már nem jut idő arra, hogy odafigyeljenek rájuk, mind ide küldik csemetéiket. Vannak itt már egyetemisták és középiskolások is. A fiatalok számára, a hely sokszor börtön, amire az intézmény szigorú szabályai is rányomják a bélyeget. Az itt tanuló diákok legtöbbje, gonosz önző, hisztis vagy ezek keveréke. A tanulók másik fele, pedig alá van szolgáltatva, a többi diák kénye kedvének. Mitől emelkedhet ki mégis ez az intézmény a többi közül? A rengeteg titok ami körül veszi az iskolát, sok érdeklődő szülőt vonzanak. Az iskola ódon falai több dolgot láttak már, mint azt az ember el tudná képzelni. Nos ott van például az örökké elégedetlen és hisztis Alicia Ferro, aki erőszakos anyja elől menekült ide, vagy az ösztöndíjjal érkező Balsano testvérek Matteo és Giana, akik szegény származásuk ellenére, mégis kivívták az iskola tiszteletét előbbi éles eszével, utóbbi pedig rendkívül kedves természetével. Persze nap hosszat lehetne sorolni a különböző problémás eseteket, de csapjunk is bele a közepébe és nézzük meg hogyan boldogulnak a fiatalok, amikor új osztálytárs lépi át az iskola küszöbét.
Na nagłówku Sophie Turner | Tekstury: Ainhel, Morrigan05, ParanoiaGod69 | Stoki: Valettifsy | Szablon: Avia Tinar | Technologia blogger.